A gyűrűk úrnője

 

honestylywtf.com

Ami a "Liszt Ferenc és Nagykanizsa könyvemből kimaradt" címmel közzétett kis sorozatom 3. része arról szólt, hogy 1883. február 6-án, a Pesten tartózkodó Johann Strauss tiszteletére rendezett estélyen jelen volt Liszt Ferenc, és négykezesezett a házigazda feleségével, Tarnóczy Gusztávnéval.

A hölgyről kiderült, hogy nagykanizsai születésű, lánykori neve Gutmann Ida - így ez a kis esemény is egy adalék Lisztnek Nagykanizsához fűződő - nem túl gazdag, és többnyire közvetett - kapcsolatai terén.

 

clipart-library.com

 

Legutóbb magát az estélyt próbáltam körbejárni. Ma a hölgy személyére szeretnék részletesebben is kitérni. Az is ki fog derülni, hogy miért nevezem a gyűrűk úrnőjének 😊

 

De kezdjük az elejéről: 

Gutmann Ida 1846. február 18-án született Nagykanizsán. Itt láthatjuk születésének anyakönyvi bejegyzését a kanizsai izraeliták anyakönyvében a 7. sorszám alatt (rákattintva kinagyítható):

 

 

 

Apja Gutmann Simon Henrik, aki 25 éves korában a közeli Gelséről költözött Kanizsára. A tehetséges, ambiciózus fiatalember a gazdag nyerstermény-kereskedő, Strasser Lázár alkalmazottjaként mint raktáros kezdte, majd önálló üzletet nyitott és feleségül vette volt főnökének lányát, Strasser Nanettát. Az Erzsébet tér 11. alatti szép klasszicista palotában éltek, amelyet még Strasser Lázár építtetett az 1820-as években. 

 

A Gutmann-palota Nagykanizsán, Erzsébet tér 11.

 

Gutmann Henrik apósa nyomán kezdetben nyersterményekkel foglalkozott, majd kiváló időzítéssel és érzékkel áttért a famegmunkálásra és kereskedésre: új, a környék hatalmas tölgyeseire alapozott beliscsei vállalkozása biztosította a talpfákat az akkoriban épülni kezdő vasútvonalak számára. Ebből a család milliomos lett, s a nagyburzsoázia sorába emelkedett. 1869-ben - elsőként a nagykanizsai zsidó családok közül - nemesi rangot kapott "gelsei" előnévvel. 

 

Ida apja, Gutmann S. Henrik

Ida anyja, Strasser Nanetta

Ida apja már az 1840-es évektől komoly részt vállalt Nagykanizsa pénzügyi, kereskedelmi és társadalmi életében: többek között alapító tagja, majd hosszú ideig elnöke volt a Nagykanizsai Kereskedők Társulatának, 1863-től 1890-ben bekövetkezett haláláig elnöke az Izraelita Hitközségnek. Mint az izraelita iskolatanács elnöke jelentős adománnyal járult hozzá az izraeli középkereskedelmi iskola megalapításához, mellette támogatta a városi polgári iskola létrehozását és a piarista gimnáziumot is. Felesége az Izraelita Nőegylet alapítója és elnöke volt. Tevékenységét később fiuk, - Ida testvére - Gutmann Vilmos folytatta és teljesítette ki. 

A család városi palotája a kultúra, a jótékonyság és a magyaros vendégszeretet otthona is volt - ezt már a második nemzedékről írta a helyi sajtó, de kétségtelenül így volt akkor is, amikor még Henrik volt a családfő.

 

Mindezt azért volt érdemes elmondani, mert ebben a mentalitásban, légkörben - és anyagi/társadalmi helyzetben - nevelkedett Gutmann Henrik és Strasser Nanetta kilenc gyermeke, köztük az 1846-ban született Ida. 

Szülei és közismert fivére mellett ő csak néhányszor, városi kulturális-társaséleti esemény kapcsán bukkant fel a helyi sajtóban, de azért néhány dolgot ebből is összerakhatunk kanizsai ifjú éveiből. A Zala-Somogyi Közlöny első róla szóló híradásában (1863) azt olvashatjuk az akkor 17 éves Idáról, hogy zongorakísérőként fellépett egy koncerten, egy bizonyos Cseke Sándor hegedűjátékát kísérte.

Nyilvánvaló, hogy Ida - és testvérei - gyerekkoruktól tanultak zenét, hangszerjátékot. Ez a kor szokása volt: akkoriban a zongora minden polgári otthon elmaradhatatlan berendezési - és nem csak berendezési, de használati - tárgya volt. Zeneiskola ugyan nem létezett, de Kanizsán kiváló magántanárok működtek. Ida nagy valószínűséggel Kohn Henrik növendéke lehetett, ő volt az, aki a kor magántanárai közül már Ida gyermekkorában Kanizsán működött, s aki Hedvig lányából ítélve kiváló tanár és zongorista lehetett.

 

De kár, hogy olyan szűkösek a források és ezeket a dolgokat csak feltételezni lehet... Viszont tény, hogy Ida később, fiatal lányként és fiatal asszonyként muzsikált együtt Kartschmaroff Leó kántorral, Rosenberg Ádámmal és Franz Pyllemann néhány évig Kanizsán élő zongoraművésszel.

És az is kétségtelen tény, hogy olyan szintű, hangszertudását feleség és anya korában is karban tartó zongorista vált belőle, hogy egy Liszt Ferenc is leült melléje négykezesezni...

Van még néhány apró tény Ida zene iránti tehetségéről, vonzalmáról Nagykanizsán töltött húszas éveiből: említik néhány koncert fellépőjeként, illetve 1872-ben mint a Kanizsai Dalárda - Kartschmaroff Leó kántor által vezetett - női karának védnökét. Több említéséhez hozzáteszik, hogy "csinos" és "szép" hölgy. 

 

Ezekben a kis hírekben Idát már mint Maschanzker Mór feleségét nevezik meg. És valóban, az anyakönyv is alátámasztja: Gutmann Simon Henrik lánya 18 éves korában, 1864. január 6-án, a kanizsai zsinagógában házasságot kötött Maschanzker Mór kereskedővel:

 

 

A kutató ezen a ponton bizony zavarba jött, mert, miután már tudta, hogy Ida évtizedeken át Tarnóczy Gusztáv felesége volt, először azt feltételezte, hogy az első férj elhunyt. Ám hiába kereste, sehol nem találta a halálát. Talált viszont jócskán említést egy ugyanilyen nevű gazdag kereskedőről, aki - évtizedek múlva, 1892-ben! - éppen gelsei Gutmann Vilmos, Ida fivérének társaságában ott van a kanizsai sörgyár alapító részvényesei között, és akiről bebizonyosodott, hogy azonos az első férjjel. Akkor Ida hogy mehetett hozzá 1875-ben Tarnóczy Gusztávhoz??? 

A nagykanizsai izraelita anyakönyvek szisztematikus átnézése aztán megadta a választ: az 1875. évi házasságokat tartalmazó kötetben 12. sorszámmal egy hosszas német nyelvű szöveg olvasható - azaz hogy sajnos nagyon nehezen olvasható, olyan borzalmas macskakaparással íródott - de a lényeg, a nevek és a dátumok azért kivehetőek. Itt van, kivágva:

 

 

Ebben 1875. június 15-én nyilvánvalóan azt rögzítették, hogy "Moritz Maschanzker" és "Ida geborene Gutman de Gelse" 1864. január 6-án megkötött házasságát felbontották.  

 

Hát ez teljes döbbenet!!! 1875-ben!!!

Olvasgatva a témában, mivel eddig erről semmit nem tudtam, kiderült, hogy az izraeliták körében tényleg lehetséges a válás: náluk, hasonlóan a reformátusokhoz, nincs az a felbonthatatlanság, mint a katolikusoknál. Természetesen szilárdan lefektetett szabályok határozták meg, hogy milyen okokból engedélyezhetik. Ezek között ott van, ha ha valamelyik fél elhagyja a hitét és más vallásra tér. Nos, Ida esetében valószínűleg ez lehetett a konkrét ok. Bár érdekes, hogy Maschanzker Mórral majdnem egy évtizednyi házasság során gyermekük nem született; így lehet, hogy más okok, más drámák is rejtőztek válásuk mögött... Amit végül kimondtak, így mindkét fél szabaddá vált.

 

Két hónap múlva, 1875. szeptember 19-én Ida házasságot kötött Tarnóczy Gusztávval. A magyar országos sajtó csak szűkszavúan közölte az eseményt:

 

Házasság. Tarnóczy Gusztáv országgyűlési képviselő szeptember 19-én házasságra kelt Bécsben Gutmann Idával.

A kanizsai sajtó is csak a már megtörtént házasságkötésről számolt be, a hangsúlyt az újdonsült férj nemesi előneveire helyezve s Idát is már új nevén említve:

Házasság. Alsó-lelóczi és jezernici Tarnowski Tarnóczy Ida született gelsei Gutmann és Alsó lelóczi s jezerniczi Tarnowski Tarnóczky Gusztáv országgyűlési képviselő tiszteletteljesen jelentik 1875-ki szeptember 19-én Bécsben történt házasságra lépésüket. Kísérje boldogság frigyöket!

 

A történet ritkaságához hozzátartozik, hogy esküvője előtt Ida minden bizonnyal katolikus hitre tért. Ezt csak közvetett forrással tudom igazolni, mivel a bécsi katolikus anyakönyvek abból a korszakból nem hozzáférhetőek, de nyilvánvaló, hogy egy Tarnóczy esküvőjére csakis katolikus templomban kerülhetett sor. A közvetett bizonyíték pedig az, hogy a következő években megszületett két gyermekük keresztelését a Budapest Terézvárosi római katolikus plébánia anyakönyvébe vezették be, s ott az anya vallásánál is római katolikus áll.

 

Tarnóczy Vladimir születése Bp. Terézvárosi r. k. anyakönyv, 1877

(Zárójelben, hogy kerek legyen a történet: Maschanzker Mór is újranősült, ő Kanizsán és vallása keretei között. 1876. januárjában volt esküvője Weismeyer Eugéniával, gyermekük is született. Üzleti kapcsolatban maradt a Gutmann családdal: mint említettem, ő is ott volt az Ida fivére által megalapított Sörgyár részvényesei között. Később Szegedre költözött, ott halt meg 1907-ben.)

Egy válás abban a korszakban nyilván rendkívül ritka, még ha a felek vallása ezt lehetővé is teszi; bár érdekes módon abban az anyakönyvben, ami Ida válását rögzítette, a következő bejegyzés szintén egy elválasztott házaspárról szól... de azóta sem láttam izraelitáknál ilyen bejegyzést, pedig rendszeresen böngészem az anyakönyveket.

 

De hogy a váláson túl az egyik fél a hitét is elhagyja új házasságáért, az tényleg rendkívül ritka lehetett. Az eset ráadásul Nagykanizsa vezető, leggazdagabb, legtekintélyesebb családjában történt. Bizonyosan nagy port felverhetett annak idején, de a helyi sajtó a legteljesebb diszkrécióval hallgatott róla - ehhez nyilván megvoltak az eszközei a családfőnek. Talán egymagában a tekintélye és a városban betöltött pozíciói is elégségesek voltak. De azért kíváncsi lennék, hogy a családban hogy viszonyultak Ida történetéhez, különösen az áttéréséhez - apja ekkor már egy évtizede a kanizsai Izraelita Hitközség elnöke volt!!! -, illetve, hogy a Tarnóczy-család mit szólt. 

 

Hosszú távon az látszik, hogy teljesen elfogadták a kapcsolatot. Később, Ida asszony-éveiből több olyan apró eseménnyel találkoztam, ami ezt bizonyítja, mindkét oldalról. Az 1883-as említett estélyen például, amit a Tarnóczy-házaspár rendezett, ott volt a vendégek között Ida fivére, gelsei Gutmann Vilmos és felesége. Van híradás arról, hogy Ida és sógornője, Tarnóczy Malvina több ízben közösen jótékonykodott. Megírta egy napilap, hogy egy estélyen Ida sógornője egyik operettjéből idézett egy dalt - tehát jól ismerte azt (Tarnóczy Malvina, O'Donell grófné, férje húga ugyanis műkedvelő költő és zeneszerző volt, több darabját profi színházak is bemutatták - az ő élete is regénybe illő, róla is szándékozom később írni). A családok közti jó viszonyt egy tragikus történet is bizonyítja: Ida egyik lánytestvére, Emma, egy bécsi bankár özvegyeként, túl hatvanadik életévén luxus-utazásra ment az északolasz tóvidékre, ahova Ida 33 éves fia kísérte el. Ezt azért örökítette meg ilyen pontosan a sajtó, mert súlyos autókarambol érte őket: a hölgy szörnyethalt, az ifjú Tarnóczy szerencsére csak könnyebben sérült meg.

 

Egyszóval, Ida áttérése és házassága akár drámai történéseket, például családból való kitagadást is okozhatott volna, de úgy tűnik, az érintettek valamennyien toleránsak voltak, vagy legalábbis egy idő után azok lettek. Ne feledjük: 1867-ben, közvetlenül a kiegyezés után napvilágot látott az izraeliták egyenjogúsításáról szóló törvény, mely a hazai zsidóság előtt a társadalmi felemelkedés korábban soha nem látott lehetőségeit nyitotta meg. Ennek az emancipációs folyamatnak egyik reprezentatív története a gelsei Gutmannoké, s úgy látszik, ebbe az is belefért, hogy ők maguk elfogadták egyik lányuk ilyen irányú választását is. A következő nemzedékben is lesz majd, aki Ida példáját követi: unokahúga, Alice, aki az említett Emma lánya, s akinek úgy tűnik, nehezebb dolga volt; az ő katolikus szertartás szerint 1897-ben kötött házasságát ugyanis szülei nem fogadták el s ezért hivatalosan csak apja halála után keresztelkedett ki.

Ezen a ponton menjünk kicsit vissza kiinduló témánkra, az Ida és férje által 1883-ban Johann Strauss tiszteletére rendezett estélyre. Az akkor 58 éves Keringőkirályt budapesti útjára elkísérte jegyese, Adele. A pár hasonló helyzetben volt, mint Ida lehetett negyedszázaddal korábban. Strauss ugyanis első felesége halála után kötött egy meggondolatlan házasságot, ami nagyon hamar kudarcba fulladt s a felek világi bíróság előtt elváltak. Ám az elvált feleség életében a zeneszerző osztrák állampolgárként és katolikusként nem nősülhetett újra. Sok tárgyalásba és időbe került a törvényes út megtalálása, amelyhez a szász állampolgárságért cserébe le kellett mondania az osztrákról, s katolikusból luteránussá válnia. Amikor Pesten jártak, még csak keresgélték a lehetőségeket, így Adelének bizonyosan sok beszélgetni valója volt Idával...

Tarnóczy Gusztáv, Ida második férje, akitől már csak a halál választotta el, családfáját az államalapítás koráig visszavezető nemesi család sarja. Igaz, bárói vagy grófi címe nincs (csak húga, az említett Malvina lett házasságai révén grófné). Apja földbirtokos, Bars megye főispánja, kitűnő közéleti ember, kapcsolatban Kossuth-tal, Deák Ferenccel. Így fia is földbirtokos, mellette Deák-párti országgyűlési képviselő; van egy gépgyára is, bár azzal később sok gondja lesz. Két gyermekük születik: Ida és a már említett Vladimir (vajon honnét vehették ezt a nevet az 1870-es években???)

 

Ida férje, Tarnóczy Gusztáv

Ida a gazdag úriasszonyok életét éli, neve több társasági hírben felbukkan: bálok vendéglistáin, jótékonykodó rendezvényeken. "Festő ecsetének való szép fej" - írják róla egy karácsonyi jótékonysági vásár kapcsán (Fővárosi Lapok 1876. dec. 10.). Többször fel is lép ilyen eseményeken zongoristaként.

Kapcsolódva férjének elnöki pozíciójához a Női Ipartestületi Egyletben, maga is végez jótékonysági munkát a fővárosi nőnevelés és a gyermekvédelem területén, például tagja a Veres Pálné Leánygimnáziumot megalapító Országos Nőképző Egyesület igazgató választmányának.

Családjával Budapesten él, kezdetben az Oktogon környékén, az Eötvös utcában, később az Izabella (ma Hevesi Sándor) tér 1-ben. Ezek akkor előkelő bérházak voltak, nagyméretű, a kor minden luxusával felszerelt lakásokkal. Otthonukat a Strauss-estély kapcsán úgy írták le, hogy termeik értékes képekkel, díszművekkel s becses régi tárgyakkal ékesek. 

 

Ida vonzódott a műkincsekhez, nagy hobbija a gyűrűk gyűjtése volt. 1888-ban a női iparegylet javára kiállítást rendezett belőlük. Ekkor írta azt a sajtó, hogy ez az európai viszonylatban, a múzeumok gyűjteményeit is beleértve ritka szép és gazdag gyűjtemény már mintegy 2500 darabból áll, s Ida másfél évtized alatt, sok energiát és pénzt felhasználva gyűjtötte össze (a későbbi években már 3-4000 körüli számokat emlegettek...). Benne az őskortól saját koráig minden korszak és technológia képviselve volt, köztük 36 bronzkori, 26 népvándorláskori, 30 görög, 90 római és 15 egyiptomi ékszer. Tudományos leírásával a Régészeti Társaság akkori titkára, dr. Szendrei János foglalkozott, aki kötetkatalógust állított össze a gyűjteményről, melyben katalogizálta a legértékesebb darabokat. A kiállítás hatalmas közönségsikert aratott, meg kellett hosszabbítani. A következő években Bécs és Párizs közönsége is láthatta, s a katalógusnak egy sokkal bővebb francia nyelvű változata Párizsban is megjelent. EZEN A LINKEN belenézhetünk a francia, majdnem 400 oldalas kiadványba, mely rengeteg rajzot is tartalmaz. Csak a blogger csalódott, aki remélte, hogy egy kép lesz benne Idáról is...

Mutatok képet a kiállítás kapcsán a Vasárnapi Újságban megjelentek közül, egy válogatást a gyűjtemény legrégebbi darabjaiból:

S hogy mi lett e páratlan gyűjtemény sorsa? A Révai nagylexikon szerint 1910-ben, tehát még Ida életében, de már özvegy korában Bécsben elárverezték. Egy másik forrás, az orvostörténettel foglalkozó Magyary-Kossa Gyula úgy tudta, hogy a gyűjtemény Londonba került (ez a kutató azért foglalkozott Ida gyűjteményével, mert olyan gyűrű is volt benne, amely méreg rejtésére szolgált...)

Ida 1907-ben, 61 éves korában veszítette el 72 éves férjét, aki hirtelen, agyvérzésben hunyt el.

Itt megnézhetjük a férj gyászjelentését, egyúttal böngészhetünk a rokonok között. Bal oldalon a Tarnóczy-rokonság, Gusztáv testvérei a családtagjaikkal, köztük első helyen húga, Malvina, a költő és zeneszerző grófné; jobb oldalon pedig sógorai-sógornői, felesége még élő testvérei. Ezek a régi gyászjelentések valóságos kincsesbányák a kutatónak!!!

 

 

Azt is megtudhatjuk belőle, hogy a férj földi maradványait Alsólelócra, a Tarnóczyak ősi fészkébe szállították és a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A helyszínre hamarosan visszatérünk!

Hősnőnk életéből ekkor már csak hét év van hátra. 1910-ben éri az a nagy ijedtség, hogy fia is részese az itáliai autóbalesetnek, amely özvegy húga halálát okozza; de szerencsére a fiatalember csak könnyebben sérült meg. 1912-ben tűz támadt a lakásában, mely megsemmisítette egyik szobája értékes műkincseit, személyi sérülés szerencsére nem történt. 

Ida halálára rendkívül nehéz volt ráakadni. A fővárosi lapok közül egyedül Az Ujság címűben rejtőzött el egy kis hír (1914. jún. 18.), de szerencsére a legfontosabb azért benne van:

 

Tarnóczy Gusztáv volt országgyűlési képviselő özvegye, született gelsei Guttmann Ida az éjjel elhunyt. Holttesttét Alsólelóczra szállítják és ott helyezik örök nyugalomra a családi sírboltban. 

 

Innét aztán sikerült ráakadni a Zalai Közlöny szintén június 18-i közlésére:

 

Halálozás. Nagykanizsa előkelő társadalmának fájdalmas, mély gyásza van. Budapesten tegnap éjjel elhunyt hatvanhét éves korában alsó és fölsőlelóci, jezernicei és tarnovszki Tarnóczy Gusztávné született gelsei Gutmann Ida. Az elhunyt úriasszonyt számos előkelő nagykanizsai családhoz fűzték rokoni és baráti kötelékek.

 

Az anyakönyvi bejegyzés is előkerült, Ida halálát tüdő-gümőkór okozta, ami még a gazdagokat sem kímélte akkoriban:

 

Szinte jelképes, hogy a boldog békeidők utolsó pillanatában, 1914. június 16-án érte a halál. Nem egészen két hét múlva Szarajevóban eldördültek a lövések és megváltozott Európa történelme. Ez majd kihat a Tarnóczyak ősi fészke, Alsólelóc történetére is. Idát is ott helyezték örök nyugalomra, ám ezt a nyugalmat erősen megzavarták a történelmi változások.  Búcsúzóul látogassunk oda, a ma Szlovákiához tartozó településre, mely Budapesttől mintegy 200 kilométerre északra fekszik.

 

Alsólelóc (Dolné Lelovce) ma Nemeskosztolány (Zemianske Kostolany) településrésze, korábban önálló falu volt, vadregényes természeti környezetben, a Nyitra partján. Akkor Nyitra vármegyéhez tartozott, a privigyei járáshoz.

 

Itt volt a Tarnóczyak kúriája. Ha Nemeskosztolány vasútállomásáról nem a központba, hanem ellenkező irányba indul az utazó és átmegy a Nyitra hídján, egy kis, erdőborította dombon régi templomot lát. Ennek közelében fekszik a régi kúria, és rejtőzik az erdőben az egykori családi sírbolt, melyet a család emeltetett a 19. században, klasszicista stílusban. 

A településnek ezt a részét nem csak a történelmi változások viselték meg, hanem az erőszakos iparosítás, amelynek következtében 1965-ben egy nagy földcsuszamlás helyrehozhatatlan károkat okozott. Megsérült a nagymúltú templom, a közben hosszú ideig katonai célokra használt és emiatt is tönkretett Tarnóczy-kúria és a ki tudja mikor és hányszor kifosztott Tarnóczy-sírbolt, ahol Ida és férje is nyugodtak. 

 

Helyi információk szerint a család leszármazottai a Tarnóczyak még fellelhető földi maradványait egy helyre gyűjtötték össze és föléje márványtáblát emeltek.

Tegyünk utoljára egy szomorú képes kirándulást az egykori Alsólelócon. De a világháló legalább azt lehetővé tette, hogy mindezt ki lehetett nyomozni...

 

A legtöbb információt ebben a szlovák blogban találtam, a képek többségét is onnét mutatom. Akit érdekel a téma, további képekért mindenképpen érdemes megnyitni!

 

Először a templom: 

pksoliwarski.blog.pravda.sk

 Ez pedig a Tarnóczyak családi sírboltjának mai, szomorú állapota:

  

pksoliwarski.blog.pravda.sk

pksoliwarski.blog.pravda.sk

www.batovany.sk

És itt van a közös sír, Ida hamvaiból is lehet itt, így eddig a pontig sikerült elkísérnünk a Nagykanizsán született figyelemreméltó hölgyet, "a gyűrűk úrnőjét":

pksoliwarski.blog.pravda.sk