Domingo esete a New York-i Metropolitan Operával

Ígérem, folytatni fogom a "Liszt Ferenc és Nagykanizsa" sorozatot. De az a téma azért komolyabb rákészülést igényel, most inkább evezzünk kicsit könnyedebb vizekre. Újra kedvenc operaénekesemről, Plácido Domingóról lesz szó. Róla biztosan több mindent fogok írni mostanában, hiszen a jövő héten, január 21-én lesz hetven éves. Már most írom, hogy aznap este 8 órától a Duna Televízió közvetíteni fogja a születésnapi gálaestet Madridból.

Most az egyik kedvenc felvételemet szeretném megosztani az erre járókkal és elmondani a háttértörténetet is, ami Domingo nemzetközi pályakezdésével, világkarrierjének kibontakozásával kapcsolatos.

Már említettem, hogy a madridi születésű művész szülei zarzuela-énekesek voltak. Plácido Mexikóvárosban kezdett zenét tanulni, ahova családja 1949-ben emigrált. Pályakezdőként még egy rockegyüttes vokalistája is volt! Jöttek aztán az operaszerepek, először kicsik, aztán 1962-től a Tel Aviv-i Operában nagyobbak és egészen nagyok is. 1966-ban már a New York City Operában énekelt. És itt kezdődik mai történetem.

1967-ben a New York-i Metropolitan Opera legendás igazgatója, Rudolf Bing próbaéneklésre hívta a huszonhat éves Domingót, amelynek eredményeképpen felajánlotta számára, hogy 1968. október 2-án debütálhat a Met-ben Cilea: Adriana Lecouvreur című operájának Maurizio szerepében.

Egy fiatal énekes számára a világ egyik vezető operaházában való legelső fellépés rendkívüli jelentőséggel bír, s az előadás előtt olyan körülményekre van szüksége, hogy kipihenten, a maximális koncentráltság állapotában lépjen színpadra. Négy nappal a tervezett dátum előtt, szeptember 28-án azonban Bing igazgató felhívta Domingót telefonon. Közölte vele, hogy Franco Corelli, az eredeti Maurizio, indiszpozíció miatt lemondta az előadást, s neki kell fellépnie. Domingónak éppen csak annyi ideje volt, hogy beugorjon autójába, s a New York-i csúcsforgalomban megpróbáljon épségben eljutni az operaházba. A volán mögött énekelt be; később nevetve mesélte, sokan megbámulták a piros lámpáknál, de akkor még nem az ismertsége miatt... Gyors öltözés és sminkelés után máris a színpadon találta magát, még idegeskedni sem volt ideje. Az előadás húsz perc késéssel kezdődött, annyira az utolsó pillanatban zajlottak az események. Ám, ami Maurizio első színre lépése után következett, ma már szinte történelem.

Tizenöt évvel később, 1983. szeptember 28-án Domingo szintén Mauriziót énekelte a Met-ben. Ugyanezekben az órákban a közeli State Theaterben nagyszabású jótékonysági gálaest zajlott, amelyben részt vett a Met valamennyi sztárénekese a főzeneigazgató, James Levine vezényletével. Még a műsorvezető is operaénekes volt, az akkor már a pályától visszavonult nagyszerű Beverly Sills. Éppen azt mesélte a közönségnek, hogy Domingo sajnos ma este nem tud itt lenni, mert a szomszédban énekli ugyanazt a szerepet, amivel napra pontosan tizenöt évvel ezelőtt debütált. Szavait azonban felcsattanó taps és kitörő ováció szakítja félbe, ugyanis az emlegetett énekes, miként a közmondásbeli farkas, Maurizio romantikus kosztümjében megjelenik a színpadon.

Ezt a műsort szerencsére valaki felvette videóra, aztán szerencsére átmásolta DVD-re, és szintén szerencsére feltette az azt hiszem, sokunk által látogatott videomegosztó portálra, ott akadtam rá, s azonnal be is tettem a kedvenceim közé.

Látszik, hogy Beverly Sills majdhogynem leesik a székről meglepetésében, Domingo pedig elmeséli, hogy az Adriana Lecouvreur egy olyan opera, amelyben a második és a harmadik felvonás között a tenornak van háromnegyed óra üresjárata, így nem tudta kihagyni, hogy át ne jöjjön ide. S James Levine vezényletével, fantasztikus formában elénekli az operából Maurizio egyik áriáját.

Az érdekes rész 0'30"-nél kezdődik:

A történetnek folytatása is van. Negyedszázaddal később, 2009-ben Domingo ismét színpadra lépett Maurizio szerepében, ezzel ünnepelte Met-beli debütálásának negyvenedik évfordulóját, bár nem napra pontosan, hanem négy hónappal később. A sajtótudósítások szerint az akkor hatvannyolc éves énekes még mindig remek formában van, csak a parókáját színezték ezüstre...