A nagy születésnapi gálakoncert

2011. január 22., szombat

Tegnap, pénteken este a magyar érdeklődők is élőben nézhették Plácido Domingo születésnapi gálakoncertjét Madridból. Én magam nagyon vártam az eseményt, amely összességében nagy élményt jelentett, különösen a vége, de azért voltak közben fenntartásaim.
Először is nagy köszönet a Duna Televíziónak, hogy Magyarországon is részesei lehettünk az eseménynek és hála a szinkrontolmácsolásnak, pontosan tudható volt, ki miről beszél. Csak a magyar műsorvezetőnő, csak őt tudnám feledni... Szerencsére ott volt a Duna tv stúdiójában Batta András, a Zeneakadémia rektora, s tőle valóban érdemi információkat és eligazítást kaphattunk, s remek diplomáciai érzékkel igazította ki, sőt, nem egy esetben előzte meg a műsorvezető hölgy tévedéseit.
Domingót már jónéhány napja ünnepelték, többek között magas kormánykitüntetést kapott, fogadta a királyi pár, nem mellesleg volt közben egy premierje is: Gluck operájában Oresztész szerepében lép fel sorozatban ugyancsak a madridi Teatro Real-ban, de ez a koncert lett a korona.
Az elején kisfilmen mutatták Domingo madridi szülőházát, amit már több, mint három évtizede (!)
emléktáblával is megjelöltek, s közben láttuk-hallottuk a harmincas éveiben járó Domingót, amint káprázatosan énekel egy zarzuela-részletet. S megkezdődött az élő adás egy meglehetősen szürke és fantáziátlan madridi műsorvezetővel. Nagyon helyén volt Wagner Tannhäuseréből a vendégek bevonulása, de a Rózsalovagból a Tábornagyné monológja nem igazán villanyozott fel, bár Batta András szerint, mivel a Rózsalovag a múló időről szól, van létjogosultsága egy hetvenedik születésnapi ünnepségen. Az egész műsorból nagyon hiányoltam egy igazi fiatal tenort, aki énekelhetett volna Domingo valamelyik híres szerepéből, mintegy demonstrálva, hogy azért vannak tehetséges utódok, akik továbbviszik a lángot. Domingónak ez is az egyik fő célja, ezért hozta létre az Operalia énekversenyt bár persze nemcsak a tenor hangfajban. S ha már itt tartunk, feltűnően hiányoztak azok a ma pályán lévő nagy énekesek, akikkel Domingo az utóbbi időben együtt dolgozott, mint például Renée Fleming, Rolando Villazon és még lehetne folytatni a sort. Persze ott volt azért Anna Maria Martinez valamint a régi harcostárs, Juan Pons, és még sorolhatnék néhány nevet. Az Operalia felfedezettjei közül énekelt például Inva Mula és Erwin Schrott. A hangverseny alatt a fellépők részéről végig vártam valamiféle emberi gesztusokat Domingo felé. Ezt csak Erwin Schrott tette meg, aki tüneményes humorral, a helyzethez illő gegekkel adta elő a Regiszteráriát Mozart Don Giovannijából, miközben az elcsábított hölgyek katalógusaként az est műsorfüzetét lóbálta, címlapján természetesen az ünnepelttel. Ezáltal finoman célzott rá, hogy hosszú pályafutása alatt Domingo mindig lenyűgözte, és ma is lenyűgözi a hölgyeket :))
A szünet idejére a Duna Televízió készített egy kisfilmet, rövid beszélgetéseket azokkal a magyar énekesekkel, akik közvetlen munkakapcsolatban álltak, állnak Domingóval, s tőlük igazán első kézből származó dolgokat tudhattunk meg Domingo egyéniségéről. Tokody Ilona, aki Domingo szerint a legjobb Desdemonája volt Verdi Otellójában, például elmesélte, hogy milyen szenvedélyes szeretet volt Plácido és édesanyja között. Miklósa Erika megdöbbent a nagy énekes szerénységén és kedvességén. Nagyon igaz és megható volt Déry Gabriella emlékezése, aki Toscát énekelte Domingo első magyar vendégszereplése idején, még éppen innen a világhíren. Láthattunk több archív bejátszást is operaelőadásokból, így a legendás 1987-es pesti Aidából is. 
A szorosan vett koncert műsorszámai közül nekem a legnagyobb élményt Ainhoa Arteta spanyol szoprán jelentette, aki Manon nagy 4. felvonásbeli áriáját énekelte Puccini: Manon Lescaut című operájából. Meglepetés volt a bolgár Sonya Yomcheva Lehár Giuditta-dalával. Szerencsére egészen máshogyan adta elő, mint a dalt mostanában világszenzációvá tevő Anna Netrebko, de legalább olyan jól.
Elhangzott egy világpremier is, a kínai Tan Dun műve. A Tigris és sárkány című film zenéjéért Oscar-díjjal kitüntetett zeneszerző néhány éve operát írt Domingónak Az első császár címmel. Most egy tréfás darabbal jelentkezett, amelyet a Plácido névre írt, lá-ti-dó-ként szolmizálva azt. A koncert végén aztán már sorjáztak a meghitt-megható percek, pillanatok. Teresa Berganza, a spanyolok másik "nemzeti kincse", aki sokszor volt Carmen Domingo-Don José oldalán, nehéz és felemelő pillanatokról egyaránt megemlékezett, humorban oldva azokat, amikor Marilyn Monroe stílusában "elbúgta" a Happy Birthdayt, ahogy valaha a filmsztár énekelte Kennedy elnöknek... Kivetítőn láttuk Domingót idős édesanyjával énekelni, s aztán a csúcsponton végre megjelent a színpadon maga az ünnepelt, aki eddig feleségével a királyi páholyban Zsófia királyné társaságában hallgatta a koncertet. Láthatóan nagyon meghatódott az őt felállva ünneplő nézősereg láttán. Arról beszélt, hogy mekkora öröm ennyi év után még mindig énekelni. Szólt a visszavonulás gondolatáról, amely már ötvenöt éves korában is foglalkoztatta, de akkor úgy érezte, még bírja, tudja. Aztán jöttek a hatvanas évei, amikor szintén gondolkodott azon, hogy abbahagyja, de még mindig engedelmeskedett a teste és a hangja. Most hetven éves és úgy érzi, addig színpadon lesz, ameddig lélegzik, s ha nem is énekel, de vezényel, mert a zene a szereteten és a családon kívül a legfontosabb dolog az életben. S neki nagy szerencséje volt, hogy abból élhetett, ami a legfőbb öröme és szenvedélye. A színpad tiszteletét a szüleitől örökölte, akik életet adtak neki, s tőlük tanulta az élet szeretetét. Megköszönte barátainak és kollégáinak a hangversenyt, családjának a türelmet és azt, hogy osztoznak vele a zene szeretetében és mindenkinek békét és egészséget kívánt. Végül – az összes jelenlevő nagy örömére – egy dal rövid részletével, legendás énekhangját megcsillogtatva kívánt mindenkinek jó éjszakát.
Kedvenc videomegosztó portálunkon már felbukkantak az est részletei, sajnos, éppen Erwin Schrott produkciója hiányzik, pedig azt szerettem volna ajánlani az erre járóknak.
Megmutatom viszont Domingót a színpadon, a hangverseny utolsó perceiben. Nem muszáj végignézni, mert ez a spanyol televízió felvétele spanyol nyelven, de az elejébe és a végébe érdemes belekukkantani:



S a végére egy hepiend: egy kedves virtuális barátnőm – akivel Plácido Domingo iránti közös rajongásunk hozott össze a világhálón – éppen Domingo születésnapján, január 21-én este hozta világra első gyermekét. Innét is szeretettel gratulálok és sok boldogságot kívánok az egész családnak!

6 megjegyzés:

Polcológia írta...

Nagyon sajnálom, hogy nem láthattam a műsort! S bár nem tudok spanyolul, végig élveztem az általad bejátszott részt, pontosabban Domingo szép beszédhangját! Köszönöm!

Asipike írta...

Sajnos én sem láttam a műsort, de az interneten mindent lehet pótolni! :) és itt a hiányolt erwin schrott ária is ;) http://www.youtube.com/watch?v=Sw21560Pk1c&feature=player_embedded

Kataliszt írta...

Asipike, kösz a kiegészítést, nagyszerű!! Tényleg zseniális volt Schrott.
Polcológia, remélem, máskor is meglátogatsz, már röviden én is jártam Nálad és még megyek!

Asipike írta...

nincs mit Kati máskor is! :)

Ferencné írta...

Kedves Katalin !
Szerencsések vagyunk, hogy adta a Duna Tv ezt az ünnepi hangversenyt! Fel is vettem DVD-re. Véleményeddel egyetértek, én is hiányoltam a még működő pályatársakat!! A nézőtéren sem mutattak senkit, akit ismerünk. Teresa Berganza köszöntője emberi volt, de megjelenése nem. Hátulról 18, előről 81 évesnek látszott. Azt nem vártam, hogy énekeljen az ünnepelt, de talán vezényelhetett volna valamit..

Kataliszt írta...

Domingót is mutathatták volna többet, míg a kollégái énekeltek. Hát, úgy látszik, még mindig merev a spanyol etikett...