Liszt Ferenc és Nagykanizsa 3.

Liszt-növendékek Nagykanizsán 2.

Az elmúlt alkalommal Siposs Antal 1865-ös kanizsai koncertjéről számoltam be. Ezután néhány évre megszakadt városunkban a Liszt-növendékek megjelenése, de annak megvolt az oka: Liszt zongorapedagógusi tevékenysége valamelyest csökkent az 1860-as években, s az 1870-es évek elejétől erősödött fel. Liszt életében 1871-től beköszöntött a saját maga által háromszögletűnek nevezett életmód: idejét három város: Weimar, Róma és Pest között, viszonylagos rendszerességgel osztotta meg. E három város közül Weimar és Pest volt a helyszíne tanári tevékenysége javának, bár Rómában sem maradt tanítványok nélkül. Előbb nevezetes weimari mesterkurzusait indította el. 1874-ben aztán – nagyrészt éppen Lisztnek köszönhetően – megnyílt a budapesti Zeneakadémia, melynek Liszt lett első elnöke s a haladó zongoristák tanára, így az 1870-es évektől 1886-ban bekövetkezett haláláig a tanítás valóban élete egyik legfontosabb tevékenységévé vált.

Már írtam, hogy Liszt mindenkit ingyen oktatott, sőt, sok növendékét ingyen el is szállásolta, s a rászorulókat anyagilag támogatta. Segítette indulásukat, ajánlólevelekkel látta el őket, mozgósította érdekükben szerteágazó kapcsolatait.

Így került 1876-ban Nagykanizsára még Liszt növendékeként a 21 éves Vera Timanova egy magyarországi koncertturné keretében, amelyet mestere tett számára lehetővé. Mestere, aki így biztatta levélben a lányt: ... jöjjön teketória nélkül: tehetségével még a törököket is meg tudja téríteni :) Erre a körútra Vera egy Berta Hart nevű szintén kezdő hegedűművésszel és a már nagyobb hírnévnek örvendő énekesnővel, Aglaja Orgenivel társult, Kanizsán is együtt léptek fel.

Koncertjüket december 10-én az Arany Szarvas szálloda karzatos dísztermében rendezték. Vera Timanova műsora a következő darabokból állt: Schubert–Liszt: Margit a rokkánál; Liszt: Tarantella a Zarándokévek 2. kötetéből; Schubert–Tausig: Katonainduló; Tausig: Magyar cigánydallamok.

E műsor kapcsán két dolgot érdemes megjegyezni. Abban az időben nagy népszerűségnek örvendtek ismert művek zongora-átiratainak különböző típusai, ezek egy-egy példája a Margit a rokkánál és a Katonainduló, mindkettőnek Schubert-mű az alapja. A Vera műsorán szereplő másik szerző, Carl Tausig Lisztnek az 1850-es években volt tanítványa, s egyúttal Vera tanára Liszt előtt.
Kanizsa hírlapja, a Zalai Közlöny így emlékezett meg a koncertről: 

A művésznők hangversenye múlt vasárnap este a „Szarvas” dísztermében kevés, de intelligens közönség előtt megtartatott. Legnagyobb elismerést a zongoraművésznő aratott szabatos játékával, hát még ha a zongora jobb lett volna; a hegedűművésznő kitűnő játéka igen szép reményt nyújt, az énekesnő iskolázottsága zajos tapsot aratott.

Erzsébet tér 18. Az egykori Arany Szarvas főépülete

Vera hamarosan visszatért városunkba, mégpedig 1878. február 2-án, akkor Theresia Seydel hegedűművész társaságában, újra a Szarvas szálloda dísztermébe. Liszttől megint a Tarantellát játszotta, többi műsorszáma inkább a kor kismestereitől származott, egy Mendelssohn-tételt leszámítva. S bár a káprázatos technikát igénylő Tarantellát egy Liszt által is dicsért növendékétől minden bizonnyal nem mindennapi élmény lehetett hallani, a korabeli kanizsai tudósítónak, a helyi gimnázium ének-zene tanárának igaza volt, amikor hiányérzetét fejezte ki emiatt a Zalai Közlönyben megjelent tudósításában:

A műsorozat minden egyes számát feszült érdek és élvezettel hallgatta végig s mindannyiszor zajos tapsban tört ki a nem ugyan nagy számú, de válogatott közönség. Timanoff k. a. zongora művésznő ezúttal ép úgy, mint a múlt évben mindenkit elragadott szép, szabatos s különösen könnyűd és biztos játékával; mely játszi könnyűdség fényesen bizonyítja azt, hogy hangszere felett – melyet kezel – uralkodni képes. – „A tanítvány méltó az ő mesteréhez.” A műsorozat eléggé gazdag: választékos műdarabokból volt összeállítva: mindazonáltal még sem hallgathatjuk el szó nélkül, hogy tőle, mint Liszt tanítványától, igen-igen szívesen hallottunk volna – már csak változatosság kedvéért is – egy szép Liszt-féle magyar Rhapsodiát.

Eddig az idézet. Én a h-moll szonátát még szívesebben hallottam volna tőle, vagy legalább mondjuk A genfi harangokat...

Vera Timanova (1855-1942) egyébként baskír származású volt, s tehetsége korán megnyilvánult, kilenc évesen már Mozart-zongoraversenyt játszott szülővárosában. Művészi alapképzését az előbb említett egykori Liszt-növendék, Carl Tausig berlini zeneiskolájában nyerte el, s innét egyenes út vezetett magához Liszthez. Nagy sikerű külföldi turnék után, európai hírű művészként 1907-ben Szentpéterváron telepedett le, tanítással és koncertezéssel foglalkozott. Itt élte át a következő évtized történelemfordító eseményeit, majd a sztálinizmus évtizedeit. Utolsó koncertjét 82 évesen 1937-ben adta. 1942 februárjában a leningrádi blokád idején éhen halt...

Játékáról szerencsére maradtak felvételek. Hallgassunk meg közülük egy virtuóz etűdöt és nézegessük közben Vera két szép fényképét:

Ebben a sorozatban legközelebb Liszt legtehetségesebb – és legszebb – hölgynövendékének kanizsai koncertjére kalauzolom el az erre járót.


Felhasznált irodalom:
Zalai Közlöny 1876, 1878
Walker, Alan: Liszt Ferenc 3. Az utolsó évek
Legány Dezső: Liszt Ferenc Magyarországon 1874-1886
http://en.wikipedia.org/wiki/Vera_Timanova
Uzikov, Yuri: She dies of hunger in besieged Leningrad = http://eng.bashvest.ru/showinf.php?id=1554