Marton Éva Plácido Domingóról

2011. február 19., szombat


Február 12-én, vasárnap, késő délután a Duna Televízió „Arcélek” sorozatának Marton Éva operaénekes és férje, dr. Marton Zoltán orvos voltak a vendégei. A házasság hete alkalmából elmesélték megismerkedésüket, életüket, házasságuk alatt hozott nagy döntéseiket. Sok megszívlelendő dolgot hallottunk, amelyek a nem-művész házasságokban is ugyanolyan fontosak, de mellette sok érdekességet is az operajátszás világáról. Mindeközben rövid, de jól kiválasztott részleteket vágtak be Marton Éva legnagyobb alakításaiból. A műsor végén tündéri kislány unokájuk szaladt be hozzájuk, aranyos és talpraesett volt. Egyszóval igazán jó, pergő, informatív, de a lélekre is ható műsor volt.

De!
Amikor a beszélgetés eljutott Marton Éva pályafutásának csúcs-korszakához, a művésznő „bedobott” egy történetet. Bevezetésként elmondta, hogy a New York-i Metropolitan Operában mindig is női uralom volt. Egy előadás végén – mesélte –, amelyben Plácido Domingo volt a partnere, taps közben Domingo odasziszegett neki, hogy azért már jó lenne, ha a Metben véget érne a nőuralom. Mire ő visszasziszegte: azt ugyan várhatod!
Marton Éva név nélkül kezdett bele a mesélésbe, de közben meggondolta magát és kimondta, hogy Domingóról volt szó.
Mivel a Duna TV honlapján sehogyan sem sikerült visszanéznem a műsort, remélem, hogy körülbelül jól idéztem fel a művésznő szavait.
Véleményem szerint ezért a pár mondatért nagy kár volt: a műsorból enélkül is kitűnt, hogy Marton Éva – teljesen megérdemelten – milyen csodálatos hírnévre tett szert és mekkora nemzetközi karriert futott be. Azt hiszem, ezt a tényt senki sem vitatja, akinek van füle és szeme, még abban az esetben sem, ha valami miatt esetleg nem is rokonszenvezik a művésznővel. Én mindig nagyon szerettem, egyik legnagyobb élményem vele és éppen Domingóval egy nagyszerű Turandot-előadás, Franco Zeffirelli rendezésében – persze csak videóról, mert élőben soha nem hallottam őt (sajnos). Magyarként pedig mindig nagyon büszke voltam a világban elért sikereire.
Nézzük azonban először a művésznőnek azt a kijelentését, hogy a Metropolitan operában mindig női uralom volt. Ennek igazságtartalmát – bevallom – én magam nem tudom megítélni, erről csak benyomásaim vannak olvasmányaim és televíziós, videós élmények alapján. De azt tudom, hogy az operaszínpadokon mindig a tenorokat sztárolták és sztárolják elsősorban. Ez persze nem igazságos az ugyanolyan vagy hasonló művészi fokon álló más hangfajú énekessel – sem például egy szopránnal, vagy egy baritonnal szemben, de általában véve ez a „trend”.  Ahhoz lehet köze, hogy úgy tűnik, az operarajongók között több a nő. Ugyanakkor időről időre voltak olyan kiemelkedő énekesnők, akik működési idejükben valóban elhomályosítottak mindenkit, mint egykor Maria Callas, napjainkban pedig Anna Netrebko.
Átolvastam Rudolf Bing könyvét, aki 1950 és 1972 között igazgatta a Metropolitan Operát, de ő erre nem tért ki. Így megpróbáltam összeszedni az utolsó mintegy fél évszázadban a Metropolitanben is éneklő legnagyobb szopránokat és tenorokat, ez talán közelebb visz annak eldöntéséhez, hogy volt-e, vagy lehetett-e ott „nőuralom”.

Szopránok:
Maria Callas, Renata Tebaldi, Birgit Nilsson, Léonie Rysanek, Joan Sutherland, Renata Scotto, Leontyne Price, Anna Moffo, Mirella Freni, Marton Éva.

Tenorok:
Franco Corelli, Richard Tucker, Giuseppe Di Stefano, Mario Del Monaco, Jussi Björling, Nicolai Gedda, James King, Luciano Pavarotti, Plácido Domingo, José Carreras.

Impozáns a névsor mindkét oldalról. Szerintem minden olvasóm döntse el maga, hogy művészileg tényleg túlsúlyban vannak-e a hölgyek, én mindenesetre nem vagyok meggyőzve, hogy igen.
Ez a kérdés egyik oldala.

A másik az, hogy az a Plácido Domingo, akinek a kollegialitásáról mindenhol felső fokokban lehet olvasni, ha egy előadás utáni felfokozott lelkiállapotban, vagy esetleg viccből, éppen a feszültség feloldására mondott ilyent Marton Évának, azt nem igazán ildomos felemlegetni úgy egyáltalán sem, mostanában pedig különösen.

Domingo ez év január 21-én töltötte be hetvenedik életévét, az egész művelt világ ünnepelte. Annak ellenére, hogy túl sokat nem járt Magyarországon, nagyon jó a kapcsolata a magyarokkal. 2009-ben nálunk rendezte meg Operalia énekversenyét, ezzel két hétre az operai élet világközpontjává tette nemcsak Budapestet, hanem Pécs városát is. Pécsen ingyenes gálakoncertet rendezett, ahol nemcsak éppen megmutatta magát a fiatalok között, hanem igazán nagy műsort énekelt végig. Most pedig azon is dolgozik, hogy nemzeti operánkat, Erkel Ferenc Bánk bánját, amely a megírása óta eltelt másfél évszázadban nem igazán tudott betörni nemzetközi színpadokra, bemutassa az általa igazgatott Los Angeles-i operában.
Mindezek miatt sem volt éppen elegáns lépés Marton Évától ennek a kis történetnek az elmesélése, van ő akkora művész, hogy ilyen eszközökre ne legyen szüksége.

Végül ezt a kis felháborodásomat használjuk ki arra, hogy nézzünk meg együtt egy kis részletet a már emlegetett Turandot előadásból. Ebben az operában tényleg "nőuralom" van, mint Puccini szinte minden operájában. Lehet, hogy Domingo erre utalt...
Turandot, a férfigyűlölő kínai hercegnő azt találja ki a férjhezmenés elkerülésére, hogy három rejtvényt ad fel a kezére pályázóknak. E szellemi vetélkedő tétje kegyetlen: ha a versenyző csak egy kérdésre nem tudja a választ, fejével fizet.
A trónját vesztett tatár herceg, Kalaf inkognitóban jelentkezik, miután első pillantásra beleszeretett a gyönyörű hercegnőbe.
Az idézett részletben egy minden drámai szoprán számára próbakőnek számító nagy áriában Turandot először hosszan indokolja férfigyűlöletét. Azzal magyarázza, hogy sok száz éve egy ősanyját meggyalázták ebben a palotában, majd elmondja feltételeit. Végül figyelmezteti a herceget:

Van három próbatét, de egy a végzet! (4' 55"-nél)

Ezt Kalaf így "írja felül":

Van három próbatét, de egy az élet!

Turandot Marton Éva, Kalaf Plácido Domingo. A felvétel 1988-ban készült a Metropolitanben:



Mióta megírtam ez a bejegyzést, ráakadtam a Magyar Televízió Zárórájában egy, a napokban elhangzott nagy riportra Marton Évával.
Akit érdekel, a valamivel több, mint 50 perces műsor itt megtekinthető (ha előjön az oldal, jobboldalt, a kicsi képernyő alatt még rá kell kattintani Marton Éva műsorára), alakítsa ki mindenki a véleményét. Én csak annyit írok, nem irigyeltem Weiszer Alindát...

19 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves Kata!

Nagyon élvezetes a blogod, gartulálok hozzá!
Teljesen egyetértek veled! Én az M1-en láttam a múlt héten egy késő esti beszélgetős műsorban Marton Évát és tele volt a műsor ilyen jellegű "megjegyzésekkel". A végén nagyon ambivalens érzéseim lettek, egyfelől büszke voltam rá, a szakmai eredményeire amelyek egyedülállóak, más részt lettek kételyeim a személyiségét illetően!Persze ez csak egy benyomás a tv-n keresztül, de akkor is felmerült bennem vajon a világhírű munkatársak is ennyire elismerően vélekednek róla...?Persze nem a szakmaiságáról, hanem mint emberről ami azért szerintem majdnem olyan fontos!
Üdvözlettel:Hajni

Kataliszt írta...

Ha azt a hosszabb riportot látom először, ami az M1-en volt, azt hiszem, nem fogtam volna vissza magamat ennyire. Egyszerűen döbbenetes volt, amit Weiszer Alindával művelt...
Köszönöm Hajni, akkor nem csak én akadtam fenn bizonyos dolgokon. Remélem, máskor is meglátogatsz!

Asipike írta...

Szia Kata,

én magam sosem voltam nagy Marton rajongó, bár elismerem szakmai sikereit, de nekem olyan egyenletes vibrátóval énekel, hogy megfájdul a fejem tőle, így sajnos nem tudok egy szerepet sem felemlegetni tőle, csak mások elmondásaira tudok támaszkodni ilyen téren. Ellenben, mint ember volt "szerencsém" részt venni pár éve Szegeden egy mester kurzusán, ahol a remegő lábú énekeset sorban rúgta ki, hogy nem foglalkozik ilyen tehetségtelen népséggel, ezek után nem csoda, hogy milyen kevesen akarnak jelentkezni a zeneakadémia ének szakára... Lehet, hogy remek énekes volt és szép karriert futott be, de nekem minden mondatából és mozdulatából hiányzik a tisztelet, minden értelemben... a kollégák, a nézők és a zene felé is... én így gondolom...

Kataliszt írta...

Én az énektechnikáját szakmai szempontból nem tudom megítélni, ez a Te asztalod, és nincsenek olyan személyes tapasztalataim sem, mint Neked, csak olyanok, amikhez egy átlag néző hozzájuthat a médiából. Az is biztos, hogy abban a körben, ahol ő mozog és mozgott, nyilván nem lehet "nyuszi"-nak lenni. De azért ahogyan főleg Weiszer Alindánál elővezette magát, az azért túlzás és nem is értem, miért csinálja, nem lenne neki erre szüksége...

Kataliszt írta...

Bocsánat, egy helyesbítés: a remek műsorvezető neve helyesen Veiszer Alinda, én tévesen W-vel írtam...

Névtelen írta...

Kedves Kati!
A Marton Évával a Duna TV-ben leadott riport szerintem már évekkel ezelőtt készült. Domingoval pedig csak viccelődtek.
Bakó Ági

Kataliszt írta...

Hát, Domingo lehet, hogy viccelődött, de Marton Éva ezt olyan hangvétellel mesélte el, mint egy sértett királynő, akit le akarnak taszítani a trónjáról. Azon a trónon egyébként sok művésznek van helye egyszerre. Az is lehet, hogy régebbi volt a felvétel, viszont a Magyar Televízió Zárórájában készült riport nagyon friss. Abban pedig Melis Györgyről beszélt rendkívül lekezelően. Ez egyébként sokkal, de sokkal nagyobb tahóság volt a részéről, mint a Domingós sztori. Igazából arról lett volna fontosabb írni, csak amikor az a műsor a tudomásomra jutott, már megírtam ezt a bejegyzést. De lehet, hogy megírom azt is, amennyire felháborodtam rajta...

Névtelen írta...

Szerintem jól tette, hogy egy kicsit helyretette a nagy egójú "sztárt". legyünk már őszinték. mit csinált ez a fiatal lány mostanáig, hogy ekkora neve van, príma primissa... a szerkesztők által megírt kérdéseket felteszi és máris sztár? Vitray Tamás annak idején alázattal fordult az interjúalanyai felé és a kérdése mélyről, kiváncsiságból jöttek. ez a lány pedig úgy tesz, mintha mindenhez értene, aztán kiderül a valóság. íme.

Kataliszt írta...

Kedves "Névtelen", ízlések és pofonok különbözők, nem muszáj mindenkinek kedvelni a kérdéses műsorvezetőt. Az én édesapám például Vitrayval volt ugyanígy... Ettől függetlenül nem hinném, hogy Veiszer Alinda kérdéseit a szerkesztőség írná. Saját tapasztalatom alapján úgy láttam, hogy a kérdések előre gyártása a kereskedelmi televíziók reggeli műsoraiban valóban szokás, ahol nagyrészt tényleg műveltségi háttér nélküli "celebek" a műsorvezetők, de véleményem szerint Veiszer Alinda nem ebbe a kategóriába tartozik. Persze még nagyon fiatal, volt néhány ügyetlen kérdése is Marton Évához. Az énekesnő csak nőhetett volna a nézők szemében, ha kissé segítőkészebb lett volna és nem olyan fölényeskedő és megalázó hangnemet alkalmaz vele szemben, mint amit a műsor nagy részében alkalmazott...

Névtelen írta...

Hát most olvastam csak ezeket a hozzá szólásokat!
NÉVTELEN! nézz utána alaposabban mit csinált ez a "fiatal lány"!! Valóban, ahogy Kataliszt írta egy lapra tetted a celeb TV-k celeb "műsorvezetóivel".Azoknak egy fél mondat nem jön spontán, még az előre írt kérdésekkel is sokszor nehezen bírnak el. Ellenben Alinda olyan riportokat készít, akár nem közismert emberekkel is, hogy élvezet hallgatni. Látszik hogy alaposan felkészül a riportalanyaiból, nem elé tett kérdéseket mormol el, spontán tud reagálni a válaszokra. Most is nagyon jól kérdezett, a riportalany volt pökhendi. Mi az,hogy Melis művész úrral kapcsolatban olyan lekezelő volt, még visszakérdez: "érti?, de érti? felfogta Alinda?
A magyar közönség valószínűleg jobban tiszteli Melis Györgyöt még ha nem taposta annyit a milánói Scala deszkáit, hanem maradt a sa ját hazájában művész. Aki pedig akkor tér "haza"amikor kint már leáldozott ne ossza itt az ész, főleg ne ilyen magas lóról.Akár milyen nagy szerepeket énekelt is, emberileg pont saját magát nullázta le ezekkel a kijelentésekkel!! Judy

Kataliszt írta...

Kedves Judy, közben nem voltam itthon, azért reagálok ilyen későn. Hát igen, Melis nagy ember is volt, sőt, Ember, nagybetűvel, nemcsak nagy művész. Marton Évának pedig azért is meg kellene gondolnia, kiről hogyan nyilatkozik, mert ő ma nemcsak magánember Magyarországon, hanem a Zeneakadémia tanszékvezető professzora, így egy nagy múltú és nemzetközileg is méltán elismert intézményt is képvisel.
Köszönöm, hogy jártál nála, remélem, máskor is meglátogatsz!

Kataliszt írta...

Bocs, az utolsó mondatom így akart kezdődni: Köszönöm, hogy jártál nálam

Névtelen írta...

Örülök, hogy ráakadtam erre az írásra. Magam is fennakadtam Marton Éva kissé nagyképű, olykor kioktató válaszain. Csodás énekesnő, legalább is az én laikus megítélésem szerint, és nyilván ehhez a pályához kell jó adag egoizmus, de azt gondolom, hogy ennyi idősen, ilyen múlttal lehetne nagyvonalú. Nem az a típus ezek szerint.

Üdv, Dóra

Kataliszt írta...

Kedves Dóra, igen, én is mindig nagyra tartottam és magyarként büszke voltam az elért sikerere. Sajnos, most azon kell igyekeznem, hogy továbbra is örömmel nézzem és hallgassam őt és megpróbáljak megfeledkezni ezekről a nyilatkozatairól...

Kreatív konyha írta...

Kedves Kataliszt!

Éppen most nézem a Zárórát, Marton Évával...

Sajnálom szegény műsorvezetőt, aki szerintem mindig, minden vendégéből maximálisan felkészül, értelmes, okos, érdekes kérdéseket tesz fel. Viszont vendége fölényes, kioktató, néha már nyers hangnemben beszél, nagyon ellenszenves... kicsit elszaladt vele a ló.
Sok sikert a bloghoz

Kataliszt írta...

Igen, tegnap véletlenül botlottam csak a műsorba, még viszonylag az elején, nem is tudtam, hogy ismétlik, de nem volt lelkierőm újra megnézni... Pedig mennyire szeretem a hangját és csodálom az alakításait!
És kedves Kreatív Konyha, ha tetszik a blogom és nincs más "érdekeltséged", szavaznál rám a Goldenblog Kult-szórakozás kategóriájában?

juditsd írta...

tegnap en is a Zaroraban lattam Marton Evat. Szinte az elviselhetetlensegig ellenszenves volt, s megkockaztatom: meg ostoba is. A kerdeseket nem ertette, felreertette , kioktato, folenyes , total elszallt a sajat sikereitol, nem szeretnek a tanitvanya lenni...mondjuk ez nem is fenyeget:)
Elismerem a tehetseget, de fajdalmasan unszimpatikus.
Kis intellingencia sem artana a szep hang melle .
Alinda helyeben en valoszinuleg nem lettem volna vele ennyire tolerans....

Kataliszt írta...

Nekem visszatetsző volt az is, ahogyan felöltözött - egy televízióstúdióba, intim beszélgetéshez nem így kellett volna...

Írásaim írta...

Sziasztok!
immár majd két év távlatából próbáltam higgadtan végigolvasni Kati cikkét és a hozzászólásaitokat.
Maximálisan egyetértek minden olyan véleménnyel, amelyek arról szólnak, hogy Marton Éva kiábrándítóan sértő, lekezelő, ... kimondom: oltári beképzelt volt mindkét említett tv-műsorban.

Elkötelezett Domingo rajongóként természetesen nagyon felháborított, ahogy M.É. arról a Domingoról sztorizott, akit azért mind a mai napig az egész világon ünnepelnek, 72 évesen is olyan aktív művészként teszi a dolgát, hogy azt sokan irigyelhetik. Immár 50 éves pályafutással a háta mögött, mind a mai napig, ahol fellép, ahol énekel, eget-földet megrázó vastaps köszönti, és az előadás-koncert végén 20-30 percen át állva ünneplik ... vajon Martont hányszor ünnepelték így?

Nekem ezen felül a legsértőbb mégis Martonnak a közönségről mondott szavai voltak.
A Zárórában pont a mély- és magas hangokról kérdezte Alinda udvariasan, tényleg érdeklődően. Szó szerint már nem tudom idézni, de a kérdés lényege az volt, hogy előfordul hogy nem sikerül egy magas hang? ... ilyenkor mit tesz??? a közönség hogy reagál? ... és Marton erre legyintve közölte: a közönség? észre se veszik, nehogy azt gondolja "azok"!!!! észreveszik?? jó ha 20 % ért hozzá valamit is!

Abszolute amatőr operarajongó vagyok. Azt hallgatom, azt keresem, ami a fülemnek szép ... azt nézem, azt hallgatom, akinek szépnek hallom a hangját és SZIMPATIKUS a megjelenése .... bevallom Marton Éva sosem tartozott egyik kategóriába sem, szép hangját bennem soha nem tudta felülmúlni a belőle sugárzó gőg! ... de a kollégáiról így nyilatkozó énekes, számomra ha tömör arany van a torkában, akkor is emberként egy nagy nulla!
köszönöm, hogy két év után is leírhattam a véleményemet:
Csontos Ancsa