Örömzene

Kezdem úgy érezni, hogy mostanában túl sok komoly témával foglalkozom kis blogomban. Megfogadva Hofi Géza tanácsát, elhatároztam, hogy én is megpróbálok lazítani. Igaz, a "Zene és gasztronómia" témát is ennek jegyében kezdtem, aztán az is elkezdett önjáró módon egy kicsit alaposabbá válni, mint amilyennek először gondoltam...

Persze az eddigi vonulatot is folytatni fogom. Nem értem még végére Liszt-sorozatomnak és mostanában nagyon hanyagoltam Erdősy Eugéniát is. Ők mind sorra fognak kerülni; a "Liszt és Nagykanizsa" témából például már három további folytatást megírtam, de talán fogyaszthatóbb lesz, ha nem egyszerre akarom őket lenyomni kedves olvasóim torkán, hogy gasztronómiai hasonlattal éljek :)

Ezért kikapcsolódásként közben-közben adjuk át magunkat egyszerűen a zene és az énekhang örömeinek. Nagyon sok kedvenc felvételem van, közülük szeretnék alkalmanként válogatni. Remélem, meg tudom magamat tartóztatni, hogy az összes háttérinformációt ne kotorjam össze róluk, mert akkor oda jutunk, ahonnét elindultunk és kezdhetek egy újabb kikapcsolódási formát kitalálni...

Most már csak egy jó cím hiányzik ehhez az új sorozathoz, ami nem is igazán sorozat, inkább olyan, mint egy rovat egy újságban.

Az a cím jó lesz, hogy "ÖRÖMZENE"? Igaz, hogy ez a kifejezés a jazzben használatos elsősorban, de szerintem illik arra is, amit most én szeretnék. Ha valaki tud jobbat, ossza meg velem! Sőt, szívesen veszek zenei ötleteket, kiket, miket tegyek ebbe a rovatba. Átmehetünk akár kívánságműsorba is, bár azt önkiszolgáló módon is meg lehet oldani otthon. De ha valaki szeretné, hogy mások is megnézzék a kedvenceit, akkor várom a kommenteket, és ha tudom, felteszem ide a javaslatokat.

Elsőként nézzük és hallgassuk Anna Netrebkót. Ő Norina, a fiatal özvegyasszony Donizetti: Don Pasquale című vígoperájában. Éppen arról értekezik, hogy már ismeri a szerelem varázsát, a pillantás erejét, amivel szerelmet lehet kelteni, s bár szereti a tréfát, de ha dühbe gurul, ritkán ismer határt :)

Ugye, nem tengett túl a magyarázat?